Advent régen és ma: hagyományok, színek, jelképek

Advent gyökerei a 4–5. századi Galliába nyúlnak vissza, neve a latin eredetű „adventus Domini” kifejezésből származik, amelynek jelentése: az Úr érkezése. Az advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyra – Krisztus születése ünnepére – való lelki felkészülést jelenti. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” is nevezték ezt az időszakot. Az advent az ünnepi készülődés időszaka, aminek az egyik fontos része az adventi gyertyák meggyújtása vasárnaponként. Ehhez kapcsolódva sokaknak vannak saját családi tradícióik, különleges együtt töltött időt jelenthet ez a karácsony előtti vasárnapokon.

Az adventi időszak mindig négy vasárnapot foglal magába, és a karácsony előtti negyedik vasárnapon kezdődik, így nem egy fix dátumhoz kötött, hanem mozgó ünnep, évről évre változik. Advent első vasárnapja mindig a karácsony (december 25-e) előtti negyedik vasárnap. Az advent hagyományosan Szent András apostol (Jézus egyik tanítványa) ünnepéhez kötődik – ez november 30-án van – az első adventi vasárnap mindig a Szent András-naphoz legközelebbi vasárnap.

Idén is novemberre esik az első adventi vasárnap, de nem a lehető legkorábbi időpontra. Az advent legkorábban november 27-én kezdődhet, legkésőbb pedig december 3-án indulhat – utóbbi esetben az utolsó adventi vasárnap egybeesik szentestével. 2025-ben az adventi időszak november 30-án kezdődik: ez az idei első adventi vasárnap, és ekkor gyújtjuk meg az első gyertyát az adventi koszorún. Így alakulnak az adventi vasárnapok ebben az évben:

Nem a katolikus vallásból ered az adventi koszorú és az adventi gyertyagyújtás hagyománya. Az adventi koszorú készítése mára olyan általánossá vált, hogy úgy érezhetjük, egy ősrégi szokásról van szó, azonban csak a 19. században jelent meg német evangélikusoknál.

Az első koszorú elkészítését Johann Heinrich Wichern (1808–1881) evangélikus lelkész nevéhez kötik, aki az általa alapított hamburgi gyermekotthonban csinálta az első koszorút. A lelkész már 1838-ban gyertyagyújtással jelölte az adventi időszak napjait: minden nap egy új gyertyát gyújtott meg egy tartóban, míg végül karácsony napján az összes gyertya égett. 1839-ben a gyertyákat egy két méter átmérőjű, örökzölddel díszített fakerékre helyezte, ezzel megalkotva a mai adventi koszorú ősét.

20 piros gyertya jelképezte a hétköznapokat, 4 fehér pedig az advent vasárnapjait (1839-ben a karácsony szerdára esett, így az adventi időszak 24 napos volt). Közel egy évszázadig az adventi koszorút csak evangélikus ifjúsági körökben használták. A katolikus egyházban az első világháború után terjedt el. Mivel a koszorú időközben egyszerűsödött és már csak a vasárnapokat jelölték négy darab gyertyával, így a háztartások részévé vált. Szélesebb körben csak az 1930-as évektől kezdve terjedt el, ehhez a virágkötők is hozzájárultak. Az adventi idő liturgikus színe a katolikus egyháznál a lila: a bűnbánat színe. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi esztendő kezdete is. Az adventi koszorún a katolikus tradíció szerint a négy adventi gyertya közül három lila, egy pedig rózsaszín színű, a koszorút pedig örökzöldekből készítik. A rózsaszín gyertyát advent harmadik vasárnapján gyújtják meg. Elfogadott az olyan koszorú is, melyen mind a négy gyertya lila vagy fehér. A négy gyertyának fontos jelentése van. Az első gyertya az adventi koszorún Ádámot és Évát jelképezi, akiknek elsőként ígért Isten megváltást. Ennek a gyertyának a jelentése a hit. A második gyertya az adventi koszorún a zsidó népet jelképezi, akiknek Isten kijelentette, hogy közülük származik a Messiás. Ennek a gyertyának a jelentése a remény. A harmadik gyertya az adventi koszorún Szűz Máriát jelképezi, aki megszülte Jézust. Ennek jelentése az öröm. A negyedik gyertya az adventi koszorún Keresztelő Szent Jánost jelképezi, aki Jézus eljövetelét hirdette az embereknek. Ez a szeretet.

A protestáns családokban, főleg Nyugat-Európában, nem lila és rózsaszín, hanem piros és fehér az adventi koszorú gyertyáinak színe. Itt gyakori az is, hogy a négy piros gyertya mellé a koszorú közepére egy ötödik, nagyobb, fehér gyertyát is állítanak. Ez a már Krisztus-gyertya, amit csak karácsonyeste gyújtanak meg. Ám azokon a helyeken is, ahol csak három piros és egy fehér gyertyát szokás rakni az adventi koszorúra, az utolsó, fehér gyertya meggyújtását Krisztusnak ajánlják fel.

Vannak, akik szerint az adventi koszorún a gyertyákat az óramutató járásával ellentétes (vagy éppen megegyező, esetleg átlós) irányban kell meggyújtani, de a hagyomány nem tartalmaz ilyen megkötést: az azonos színű gyertyák közül bármelyik jelképezheti bármelyik hetet (a rózsaszín a harmadik vasárnapnak van fenntartva). A gyertyák elhelyezését illetően sincs külön követelmény, akár egymás mellé, vagy párba is lehet őket állítani. Reneszánszát éli az adventi koszorú és gyertyagyújtás, ami mára elszakadt a vallásos gyökereitől. Talán sokkal mélyebb és személyesebb lesz a kötődés ezen az adventen az ünnephez, ha nem pusztán a szépsége miatt készítjük el az adventi koszorút, de karácsonyi dekorációnak is használjuk, és hangulatvilágításnak is gyújtjuk meg a gyertyákat rajta.