Lejegyezte: Molnár-Török Gabriella protokollszakértő
A báli szezon örök eleganciája
A farsangi időszak – amely hagyományosan vízkereszttől hamvazószerdáig tart – lezárult. A zenés-táncos mulatságok évszázadokon át e határidőhöz igazodtak, hiszen a nagyböjt kezdetével a társasági élet is visszafogottabbá vált.
A báli szezon tehát naptár szerint véget ért. A bál azonban nem pusztán szezonális esemény, hanem a társasági kultúra egyik legösszetettebb és legnemesebb formája. Éppen ezért érdemes ilyenkor, a szezon után megállni egy pillanatra, és protokollszemmel áttekinteni: mitől különleges egy bál, milyen hagyományok formálták, és melyek azok az illem- és viselkedési szabályok, amelyek ma is az elegancia alapját adják.
Milyen báli szezonok vannak?
A bál az olasz ballo, ballare kifejezésekből ered, ami annyit tesz, hogy táncolni.
A reneszánsz idején virágzott fel a bál szokása, a klasszikus báli keretek és etikett azonban nem olasz, hanem francia hagyományokat tükröznek vissza: mindenki a Napkirály, XIV. Lajos báljait másolta.
A magyarok köreiben a XVIII. századi bécsi, pozsonyi és fertődi bálok voltak népszerűek, és az országhatárokon túl is elismertek. A 19. század közepén élték magyarországi fénykorukat ezek a rendezvények, ugyanakkor a bálok már nem számítottak kizárólag főúri mulatságnak. A polgári réteg mellett a vidéki városok és falvak is megrendezték saját báljaikat, illetve keresztelték át és gondolták újra saját hagyományaikat báli keretek közt.
A régi időkben a báli szezonok alapvetően funkciójukban tértek el a mostani báli szezonoktól: az volt ugyanis őseink számára az elsődleges, hogy egy ilyen szezon alatt az eladósorban lévő leányok párt találjanak, vagy még pontosabban a szülők a lányaik számára párt találjanak. Ilyen keretek között köttettek meg az elrendezett, olykor pedig a szerelmi alapú eljegyzések. A társadalmi nyilvánosság keretei közt tulajdonképpen ez volt az elsődleges színtere a párkapcsolatok, kapcsolatok létrejöttének, melynek megvoltak a maga szigorú szabályai, határai és módjai.
Ez az időszak évszázadok óta a társasági élet csúcspontja, ahol a diplomácia, a jótékonyság és a felhőtlen szórakozás találkozik. Bár a 19. századi szigorú táncrendek kora már lejárt, a bálok mai napig megőrizték azt a különleges méltóságot, amely megkülönbözteti őket egy egyszerű esti partitól.
Hazai hagyományok és legrangosabb események
Magyarországon a báli kultúra a reformkorban virágzott fel igazán. Míg vidéken a gazdabálok és iparosbálok tartották össze a közösséget, addig Budapesten a szakmai és jótékonysági estek domináltak. A mai napig a legnevesebb hazai események közé tartozik a balatonfüredi Anna-bál, a nagy múltú Széchenyi-bál, valamint a jogászbálok és orvosbálok sora.
Az elsőbálozás a régi hagyományban az, amikor egy eladósorba kerülő lány először vesz részt egy ilyen társasági eseményen. Az úrilányokat tizenhat évesen, természetesen gardedámmal engedték el a szezon minden egyes eseményére, és a gardedám megmaradt a további évadokra is, egészen addig, míg a lányt az oltár elé vitték végül. A debütálás abban mutatkozott meg, hogy az első év során ezek a lányok kizárólag hófehér tüll- vagy muszlinruhában jelenhettek meg – de ez a szabály egyben kiváltságot is jelentett. Az anyagválasztás a könnyedséget, a mozgékonyságot, a színválasztás pedig az ártatlanságot jelképezte.
A bál nem csupán tánc, hanem a figyelem művészete is – az egyik legfontosabb szabály a pontos érkezés; illik a megnyitó előtt legalább 15-20 perccel megjelenni.
A báli öltözködés kódjai
A bál az az esemény, ahol a Dress Code nem javaslat, hanem kötelező előírás.
Azonban ne feledjük: a bál az elegancia, nem pedig a magamutogatás helyszíne – a „kevesebb több” elve itt hatványozottan érvényes.
- White Tie (Cravate Blanche):A legelegánsabb viselet. Az uraknak frakk, fehér mellény és kézzel kötött fehér csokornyakkendő, lakkcipő;
a hölgyeknek nagyestélyi (földig érő, dekoltált ruha) illetve báli ruha, magassarkú körömcipő ajánlott; esetleg szandál (a ruha anyagából elegáns) és könyökig érő kesztyű az elvárás.
- Black Tie (Cravate Noire):A leggyakoribb báli viselet. Férfiaknál fekete szmoking spanyolövvel és fekete csokornyakkendővel, hölgyeknél elegáns, hosszú estélyi ruha.
- Black Tie Optional / Creative:Itt már megengedett némi egyéni stílus, például a szmoking színesebb változata vagy modernebb kiegészítők, de a hölgyeknek továbbra is a hosszú ruha az ajánlott.
Fontos apróságok:
A kesztyű: Étkezésnél le kell venni, de tánc közben (White Tie esetén) kötelező viselni.
A táska: Csak kisméretű retikül (clutch) megengedett.
A bál az udvariasság próbája, ezért következzenek a legfontosabb szabályok:
Bemutatkozás: érkezéskor mindig a férfinak kell először bemutatkoznia -az asztaltársaságnak, vagy a már bent levő csoportnak, akihez csatlakozni szeretnének- majd bemutatnia hölgypartnerét a társaságnak.
A táncfelkérés etikettje: Régen táncrendet vezettek, ma már közvetlenebb a folyamat. Fontos szabály, hogy ha egy hölgy éppen eszik, iszik vagy mély beszélgetésben van, nem illik felkérni.
Hagyományosan az úr kéri fel a hölgyet, de a modern bálokon (például a „Hölgyválasz” idején) ez megfordulhat. Ha a felkérést visszautasítják, azt illik elegánsan, sértődés nélkül tudomásul venni. A visszautasítás csak nyomós indokkal (pl. fáradtság, ígéret másnak) illendő, de ilyenkor az adott táncot mással sem szabad táncolni.
A táncparkett hierarchiája: A gyorsabb táncok (keringő) a külső körben, a lassabbak belül zajlanak. Ütközésnél mindig az úr kér bocsánatot, még ha nem is ő volt a hibás.
Az asztalnál: A bálokon gyakran ültetett vacsora van. Ilyenkor a beszélgetésbe illik bevonni a közvetlen asztalszomszédokat is, nem csak saját partnerünket.
Távozás: Az éjféli büfét vagy a tombolát illik megvárni. A protokoll szerint nem szerencsés a főműsor vége előtt távozni.
Bakik /szabályok
A kesztyű-dilemma: A fehér könyökkesztyű az elegancia csúcsa, de van egy szigorú szabály, mely szerint étkezéshez és italfogyasztáshoz kötelező levenni! A kesztyűben való evés a legnagyobb báli „bűnök” egyike.
A frakk és a karóra: Egy igazi úriember sosem visel karórát frakkhoz vagy szmokinghoz. Az idő múlását csak egy elegáns zsebóra jelezheti, de azt is tilos feltűnően nézegetni – a bálon ugyanis megáll az idő, a sietség pedig nem elegáns.
A táncparkett „közlekedési rendje”: A bálteremben mindig az óramutató járásával ellentétes irányban haladnak a párok. Aki „szembe megy a forgalommal”, az nemcsak ügyetlennek tűnik, de a többi párt is veszélyezteti.
A „hamupipőke-szabály”
Bár a modern bálok gyakran hajnalig tartanak, a protokoll szerint a bál csúcspontja az éjfél. Ekkor tartják a tombolát, a különleges műsorokat, és ekkor tálalják az éjféli vacsorát. A régi etikett szerint az igazán előkelő vendégek éjfél után nem sokkal távoztak, meghagyva a hajnalig tartó mulatozást a „kitartóbb” ifjúságnak.
Gasztronómia a bálokon
A báli vacsora általában svédasztalos vagy fix menüsoros.
Könnyedség: Az ételeknek könnyen fogyaszthatónak kell lenniük (kerülni kell a „balesetveszélyes” fogásokat!
Az éjféli vacsora: Hagyományosan ilyenkor tálalják a „korhelylevest”, a töltött káposztát vagy a virslit, hogy erőt adjon a hajnalig tartó mulattsághoz.
A minőségi pezsgő a tipikus alkoholos ital.
Érdekességek és különlegességek
A bálok elengedhetetlen kelléke volt a hölgyek csuklójára gumizott vagy az övükre akasztott kiskönyv, a táncrend (Carnet). Ebben rögzítették, melyik táncot kinek ígérték oda.
Egy úriember maximum két táncot kérhetett egy hölgytől. A harmadik tánc már komoly udvarlásnak, sőt, szinte eljegyzési szándéknak minősült, ami után másnap illett látogatást tenni a szülői háznál.
Azokat a hölgyeket, akiknek nem telt be a táncrendjük, gúnyosan „fali virágoknak” (wallflowers) nevezték, mert egész este a terem szélén, a fal mellett ültek.
Az elsőbálozók (Debütánsok): A fehér ruhás fiatal lányok és frakkos kísérőik nyitótánca jelképezi a társadalomba való belépést. A szalagavató mai napig ezt a felnőtté válási küszöböt szimbolizálja.
A legyezőnyelv: A 19. században a hölgyek titkos üzeneteket küldtek a legyezőjük tartásával (pl. az arc elé tartott legyező jelentése: „Szeretlek”).
A „Damenspende”: A bécsi bálokon a hölgyek érkezéskor apró ajándékot (emlékérmet, parfümöt, ékszert) kapnak a rendezőktől.
Mára a bálok funkciója átalakult. A szigorú szabályok enyhültek, de az elegancia iránti igény változatlan.
Ha napjainkban a báli szezont nem is amiatt várjuk, mert azt gondoljuk, hogy megtalálhatjuk végre a nagy Ő-t, a mai napig ezen eseményeken minden férfi igazi hercegnek és minden hölgy igazi hercegkisasszonynak érezheti magát – ez az érzés pedig felbecsülhetetlen.
