Gyarmati Ildikó protokollszakértő jegyzete
Pünkösd a kereszténység legfontosabb ünnepei közé tartozik, ám nem alakult ki a világi formája úgy, mint a karácsonynak vagy a húsvétnak. A zsidó nép pünkösdi ünnepéből alakult ki ez a keresztény ünnepünk, amelyen – vallási felekezetétől függetlenül – a Szentlélek eljövetelét ünnepli a keresztény ember.
Pünkösd vasárnapja a húsvéttól számított 50. napon köszönt ránk. Eredetileg a zsidó nép ünnepe volt, előbb az első gyümölcsöt, a befejezett aratást, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozást (ekkor kapta meg Mózes a kőtáblákat) ünnepelték a pészah szombatját követő 50. napon.
Bár zsidó pünkösdnek is nevezik, a zsidóknál hivatalosan mégsem pünkösdöt ünnepelnek, hanem Sávuót-ot, a Hetek ünnepét. Időpontja megegyezik a keresztény kultúrkörben tartott pünkösd időpontjával, de más tartalommal bír a két ünnep. Sávuót az új kenyér ünnepe (vagy aratási ünnep) és a törvényadás emléknapja is egyben. Ekkor hálát adnak az Úrnak az új termésért, illetve megemlékeznek a törvény (Tóra) kinyilatkoztatásáról.
Pünkösd a keresztény egyházakban hagyományosan a konfirmáció (protestáns) és a bérmálkozás (katolikus) időszaka, amikor a felnőtt hívek közé fogadják a fiatalokat.
A pünkösdi rózsát az antik világ gyógynövényként ismerte, és babonás erőt tulajdonított neki. Latin neve a görög paeonia szóból származik. Paeonia nemcsak a virág neve, belőle képezték – többek között – a kórház és a gyógyító szavakat is. Róla kapta nevét a homéroszi istenek orvosa, Paieón, aki e virággal Hádészt, az alvilág urát gyógyította ki a Héraklésztől kapott sebéből.
A virágot régi nevén bazsarózsaként is ismerik. Mint keresztény jelkép, a tövis nélküli pünkösdi rózsa Venus örökösének, a szeplőtelen Szűzanyának lett a virága. A virág szimbolizálja, hogy pünkösd napján minden felébred, a világ abbahagyja a lusta nyújtózást, az ember és az állat párt választ magának. A nagy nyári munkák előtt pünkösd ünnepével a keresztények köszöntik az új életet, imádkoznak a bő termésért, a gyermekáldásért, valamint pünkösdi rózsát szoktak a mosdóvízbe szórni, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak. A római egyház papjai pünkösdkor piros miseruhát öltenek magukra.
Kultúránkban sokféle szokás kapcsolódik a pünkösd ünnepéhez, amelyek közül több is a kereszténység előtti időkre vezethető vissza. Ilyenek például a római floráliák, melyek tavaszköszöntő ünnepségek voltak Flóra, a virágok, növények, általánosságban a termékenység istennője tiszteletére.
Pünkösdi népszokások:
Májusfa – a hagyományok szerint nem csak május elsején, hanem pünkösdkor is állítanak májusfát. Bizonyos településeken az a szokás, hogy a májusfát pünkösdkor bontják le. A májusfa, a zöldellő ág a természet állandó megújulását szimbolizálja, valamint az udvarlás szándékának is kifejezője. A májusfát szalagokkal, étellel, itallal díszítik.
Pünkösdi király – már a középkorban is meglévő szokás volt, hogy ügyességi versenyeken (mint például tuskócipelés vagy karikába dobás) megválasztották a legrátermettebb ifjút, aki a többiek vezetője lett. A népszokás szerint pünkösd idején tartották a legényavatást is, amikor a fiúkból felnőtt férfi vált. Ezt követően részt vettek (vehettek) a pünkösdi királyválasztáson, például egy lóversenyen is, ahol a győztes egy teljes évig viselhette a címet.
A pünkösdi királynak több előjoga is volt, mint például nem kellett fizetnie a kocsmában, a lovát a barátai őrizték, és meghívták minden mulatságba. Állandó vendég volt lakodalmakon, ünnepségeken, mulatságokon. A kocsmákban a közösség számlájára ingyen fogyaszthatott. Tisztsége egy héttől akár egy évig is tarthatott.
Pünkösdi királynéjárás – az eredeti szokás szerint négy lány vitte körbe a faluban az ötödiket, a legkisebbet és legszebbet. A menetet énekek és jókívánságok kísérték. A lány feje felett kendőt feszítettek ki vagy fátyollal takarták le. Éneklés közben járták körbe a királynét, majd végül felemelték, a rituálé közben pedig termékenységvarázsló mondókák hangzottak el. A lányoknak ajándékokat is adtak. A termékenységvarázslás elsősorban a Dunántúlon volt elterjedt szokás. A későbbiekben adománygyűjtéssel is egybekötötték.
Zöldágazás – a fiúk és lányok együtt hordanak körbe a faluban zöld ágakat, közben énekelnek, verseket mondanak. Innen ered a „bújj-bújj, zöld ág” kezdetű dal.
Pünkösdi népszokás még pl.: a pünkösdi ladikázás, a tavaszköszöntés, a falujárás (étel adományokat gyűjtöttek a faluban körbejáró legények, majd este ebből rendeztek mulatságot az egész falunak), a rabjárás (adománygyűjtés van itt is, a fiúk lábait összekötötték, majd házról házra jártak és kérték, hogy „segélyezzék a szegény katonákat”), a mátkálás (más néven komatál küldés), és a pásztorok megajándékozása.
Pünkösdi zarándoklat: a csíksomlyói búcsú:
Az egyik legfontosabb magyar Máriakegyhely Csíksomlyón található. A csíksomlyói búcsú hagyományáról az első írásos emlék a 15. századból maradt fenn, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösd szombatra érkeznek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonulnak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság katolikus csoportjának találkozóhelyévé nőtte ki magát.
