Lejegyezte: Gyarmati Ildikó protokollszakértő, a MPrOE alapító tagja
Zsidó húsvét (Pészah)
Akárcsak a keresztény húsvét, a pészah is a tavasz beköszöntének és a természet újjászületésének ünnepe. Ezen az ünnepen a zsidóság az Egyiptomi kivonulásra, a rabszolgaságból való szabadulásra és a tizedik csapás – az elsőszülöttek halála – elkerülésére emlékezik.
A zsidó törzsek egyiptomi kivonulását megelőzően az Örökkévaló, tíz csapást mért Egyiptomra, ám a tizedik csapás – az elsőszülöttek halála – elkerülte az ott élő zsidókat. Tíz csapás:(a folyó vérré változik, békák, szúnyogok, dögvész …. elsőszülöttek halála).
A családok egy-egy bárányt vágtak le, melynek vérét az ajtófélfára kenték, így a gonosz angyalok nem merték megkörnyékezni őket – innen az „elkerülés”- elnevezés.
A pészah és a keresztény húsvét kezdetben egybeesett, majd a 2. századtól az ünnep kettévált. A két ünnep szétválasztásáról 325-ben a niceai zsinaton (I. Konstantin római császár hívta össze a zsinatot/ szinódust a keresztény egyház püspökei számára) döntöttek.
A zsidó vallás évente három olyan ünnepet tart számon, amelynek során a felnőtt férfiak egykor Jeruzsálembe mentek, hogy a Templomban közösen ünnepelhessenek. A három zarándokünnep (pészah, sávuót és szukkót) közül a legismertebb és mindmáig hazánk zsidósága körében leginkább ünnepelt a pészah, másképp (a pészah szó görög átírása nyomán) pászka ünnep, vagy zsidó húsvét.
A pészah szó elkerülést jelent, az ünneppel a zsidóság arra emlékezik, hogy a kivonulás előtt a tizedik csapás – az elsőszülöttek halála – elkerülte a zsidók házait. A pészah a szabadság ünnepe is, mert ekkor engedték ki az egyiptomi rabszolgaságból Izrael gyermekeit, valamint a kovásztalan kenyér ünnepe is, mert az ünnep alatt nem szabad kovászos kenyeret enni. A lisztből és vízből készült, gyorsan sütött kovásztalan pászkát (maceszt) fogyasztják.
A bibliai magyarázat szerint Egyiptomot elhagyva nem volt idő a kenyér megkelesztésére, ezért kovász nélkül vitték magukkal a tésztát, amelyet a fejükön a nap szárított meg.
A pészah a zsidó kultúra egyik leghangsúlyosabb, tórai (Tóra: Mózes 5 könyve) eredetű, a testi lelki megtisztulás ünnepe.
Az ünnep hét, Izraelen kívül pedig nyolc napig tart. Ennek oka, hogy régen a Babilonban, Perzsiában élő zsidók számára nem tudták hírül adni az újhold bekövetkezésének időpontját, így a biztonság kedvéért egy nappal meghosszabbították az ünnepet. Idővel azonban ki tudták számítani a jeruzsálemi újhold időpontját, de hagyománytiszteletből megmaradt a két széder.
A pészah kettős értelmű, egyrészt pásztorünnepből eredhet, másrészt a kovásztalan kenyerek ünnepe, azonban később az egyiptomi szabadulás révén eggyé vált, és ma az ünnep mind a nyolc, illetve hét napjára vonatkozik.
Az első és az utolsó két nap fő ünnepnek számít, míg a közbülső négy nap félünnep. Főként az ünnepi liturgia és a táplálkozás tekintetében különböznek a hétköznapoktól. A négy nap félünnepen például szabad utazni, fontos és halaszthatatlan munkákat elvégezni, amelyekre a szombati tilalmak nem vonatkoznak.
A vallásos zsidó családok már az ünnepi készülődést hetekkel pészah előtt megkezdik (nagy takarítás, az edényeket kiforralják, kitisztítják a szőnyegeket, nehogy kovászosmorzsa, kovászos étel maradjon a lakásban). Pészahi edényekben kell főzni és enni, a nagyon vallásos zsidóknál erre az ünnepre külön konyhát vagy külön (pl. hűtőgépet, edénytartó szekrényt) tartanak fenn.
Az ünnep széder estével kezdődik.
A széder héber szó, magyar jelentése rend, azt jelzi, hogy az ünnep a meghatározott rend szerint zajlik: egyfajta szeretetvendégség, ahol dramatizálva felidézik a kivonulás történetét. Összegyűlik a család és a baráti társaság apraja- nagyja, és együtt emlékeznek vissza az egyiptomi fogságból való szabadulásra.
Az est lefolyását a házigazda, családfő vezeti a Haggada (magyarul: elbeszélés), alapján. A Haggada (szertartáskönyv,) tartalmazza a széder (rend) lefolyását, dalokon, imádságokon, olvasmányokon keresztül útmutatást ad a megszabadulásról. A könyv nevét arról a bibliai parancsról kapta, amely kötelezővé tette az atyák számára, hogy elmeséljék fiaiknak/lányaiknak az egyiptomi megszabadulás történetét.
A szeder esten a gyertyagyújtást követően ünnepi ima (első pohár bor), kézmosás, megtörik a felső és középső macesz maradékát, a kárpászt (zöldséget) sós vízbe mártják és mindenki eszik belőle. Az ünnepi étkezés kiemelkedő darabja a szédertál. A szédertálon helyezik el a vacsora szimbolikus kellékeit: sült hús (egy darab csontos hús a bárányáldozat emlékére, – de ma már nem szoktak a széder alkalmával bárányhúst enni, mivel a templom lerombolás után nem áldoznak bárányt) -, főtt tojás, harószet (reszelt alma, fahéj, dió és bor keveréke), keserűfű (rendszerint torma), és kárpász (valamilyen zöldség, retek, petrezselyem vagy zeller), és 3 db egész pászka, amelyet egymástól elválasztó asztalkendőbe burkolnak.
A vacsora mindenképpen ünnepi (például húsleves maceszgomóccal). A zsidó szakácskönyvek általában külön fejezetet szentelnek a pészahi étrendnek, tekintettel arra, hogy bizonyos alapanyagokat nélkülözni kell (például: bab, borsó, lencse stb.).
Fontos előírás, hogy ilyenkor csak kovásztalan kenyeret lehet enni, valamint négy pohár bort kell elfogyasztani (esetleg szőlőlé, a bort lehet hígítani is).
A bor számít a legnemesebb italnak a zsidó kultúrkörben. A négy pohár bor Isten négymegjelenését is kifejezi: a zsidóságot megszabadította a fogságból, kimentette Egyiptom földjéről, szabad néppé tette és népévé fogadta. Az est folyamán a legkisebb gyermek négy kérdést tesz fel, majd kitöltik a második pohár bort, ezután a családfő elmeséli, miként szabadította meg az Úr Izrael népét Egyiptomból.
A házigazda még egy pászkát elővesz, a felét elrejti, amit a gyerekeknek meg kell találni, hiszen a megtaláló jutalmat kap.
A széder est a szigorú rend ellenére családias örömünnep, a résztvevőkben erősíti a közösségtudatot, a gyermekek számára játékos-komoly módon belsőséges tanítást nyújt, hozzásegíti őket, hogy élményszerűen átélhessék őseik sorsát.
Az utolsó poharak megáldását követően zsoltárokkal és ünnepi dalokkal zárul a széder est.
A második napon kezdődik az ómerszámlálás az (ómer szó kévét jelent). A szokás abból ered, hogy hagyományosan pészah idején kezdődött meg a társadalom számára stratégiai fontosságú árpa aratása. A napokat ugyanis egy-egy kalásszal számolták, amit hetente egy-egy kévébe fontak. Az ötvenedik napon kezdődik a Sávuót, a hetek ünnepe, ebből az ünnepből ered a keresztény pünkösd.
A nyolcadik, azaz az utolsó napon, az imádkozás során meg szoktak emlékezni a halottjaikról és elmondanak egy imát (mázkír ima, azaz emlék ima).
A Sávuót – a Hetek ünnepe a Sínai-hegyen történt törvényadás emléknapja, az új kenyér ünnepe. A keresztény kultúrában (más tartalommal) megfelelője a pünkösd.
Szukkót ünnepen napjaiban a vallásos zsidók sátrakban étkeznek, így emlékezvén arra az időre, amikor az Egyiptomból való kivonulás után a zsidóság Mózes vezetésével negyven évig élt a sivatagban.
